A gerjeni református templom
Gerjent mindig is református faluként tartották számon, a település lakossága feltehetően már a 16. században áttért a református hitre. A közösség életében a falu központjában álló templom mindig is kiemelkedő fontossággal bírt, az épület nemcsak a hitélet központi helyszíne volt, hanem tanúja is a település életét meghatározó történelmi eseményeknek. A gerjeni református templom 2022-ben bekerült a települési értéktárba.
Gerjen középkori temploma 1844-ben, az akkori tűzvész alkalmával elpusztult.
Az újjátelepülő faluban az 1850-es években kezdte el a jelenlegi templom építését szervezni a falu akkori lelkésze, Ujlaky István.
„Az új templom építéséhez 8000 forintos segélyt szavazott meg 1855-ben a Duna menti Református Egyházkerület. Az ófalusi templom bontási anyagából, a hívek adományaiból, a református püspökség pénzéből, kölcsönből, és a közbirtokosok hozzájárulásából épült fel a szép új református templom. A református családok önként vállalták, hogy meghatározott mennyiségű téglát és faanyagot biztosítanak az építkezéshez. A toronyba órát is építettek. Az építkezést Lacza János kőművesmester vezette.” – olvasható Danis György Gerjen történetét feldolgozó monográfiájában.
A munkálatok 1869-ben kezdődtek, a templom felszentelésére pedig négy évvel később, 1873-ban került sor.
„A gerjeni református egyház, de a község is majdnem belerokkant az építkezésbe.” – írja Danis György.
A templomnak az 1820-as években épült, műemléki védettségű orgonája egy „késő barokk hangzású, csúszkaláda rendszerű orgona”. Welter Tamás építette Temesváron a makói katolikus templom megrendelésére. Ezt vásárolta meg 1901-ben a helyi gyülekezet, összeállítója Soukenik János szegedi orgonaépítő mester volt. A református templomnak „a szükségelt javítások, új átfestés, karzatok megfelelő átalakítása, ajtók stb. készítésével együtt 2000 koronába került, igen díszes, tetszetős kiállású, 18 változatú, remek hangzású orgonáját” 1901. június 23-án szentelték fel.
1916. őszén az orgona sípjait és a templom harangjait elvitte a katonai bizottság. A „hadba vonuló” gerjeni harangokat Széky Géza lelkész búcsúztatta: „a községi elöljáróság s nagy közönség jelenlétében könnyeket fakasztó beszédet s imát mondott, úgy búcsúzott el a kedves harangoktól, melyek 126 éven át hívták az élőket, és siratták az elhunytakat.” Hosszadalmas gyűjtést követően 1923-ban történt meg ezek pótlása. Kozák László budapesti harangöntő mester műhelyében készült el egy 80 kg-os g-hangú, és egy 300 kg-os h-hangú harang. A kisebb harangon ez a felirat olvasható: „Isten dicsőségére öntette M. Vajda József és neje Vass Juliánna 1923”, a nagyobb harang felirata: „Isten dicsőségére öntette Gerjen község lakossága 1923. évben.”
1944. november 30-án, a szovjet csapatok dunai átkelésekor a templom tornyát bombatalálat érte. A háborút követő helyreállítás során a tornyot már toronyóra nélkül építették újjá.
Az elmúlt húsz évben megtörtént az orgonaszekrény restaurálása, az épület külső és a belső festése, a lábazat szigetelése, a tető cseréje, a nyílászárók, az ereszcsatornák, a templomkert és a kerítés felújítása.
