Civil szervezetünk fő feladatának tekinti a közművelődési- kulturális projektjeket, oktatást, szociális ügyeket, természetvédelemet, illetve az kulturális értékek megőrzését a településünkön. Oldalunkon tájékozódhat aktuális tevékenységeinkről, elérheti a helytörténeti kutatás dokumentumainkat, ismerkedhet az építészeti örökségünkkel és természeti értékeinkkel cikkek formájában.
Árkay Bertalan (1901—1971) a modern magyar építészet egyik megteremtője és kiemelkedő alakja volt. Apja, Árkay Aladár (1868 — 1932) is építész volt, sőt nagyapja, Kallina Mór (1844 — 1913) is. Tanulmányait Budapesten, Párizsban, Bécsben és Rómában végezte. Eleinte apjával közösen dolgozott, majd idővel egyre több épületet tervezett önállóan.
A két világháború közötti időszakban főként villákat, családi házakat, bérházakat és középületeket tervezett. Munkáiban a hagyományos stílus és forma megújítására törekedett, nagy hatással voltak rá korának modern építészeti irányzatai. Az elsők között tervezett például lapostetős kockaházat.
Mohács
1929-től vett részt templomtervek készítésében. Apjával közösen tervezte Győrben a gyárvárosi (1929), Budapesten a városmajori (1931—1933), Mohácson pedig a fogadalmi templomot (1929—1940).
Önálló munkái közül legjelentősebb a balatonlellei (1943), a horti (1946), a gerjeni (1949) és a taksonyi (1956) katolikus templom terveinek elkészítése.
A gerjeni templom építésének előkészületei 1946-ban kezdődtek. A telket 1947-ben vette meg az egyházközség, a terveket Árkay Bertalan 1948 elején készítette. A szervezési feladatokat Kovács József gerjeni lelkész vállalta fel. Ő volt az, “akinek a jó Isten után köszönhető, hogy felépült e szép templom” – olvashatjuk a róla szóló visszaemlékezésben. A templom alapkövét 1948. május 9-én rakták le, és 1949. június 17-én szentelte fel Szűz Mária Szeplőtlen Szíve tiszteletére Virág Ferenc püspök. Az Állami Egyházügyi Hivatal adatai alapján az építkezés kisebb-nagyobb megszakításokkal 1959-ig tartott.
Balatonlelle
Az építés vezetője Prajda Vendel tolnai mester volt. Az építőanyag egy része a II. világháborúban lebombázott Kereskedelmi Minisztérium falaiból való, a téglát hajósok szállították le a Dunán. A többi tégla és a födémszerkezet anyaga Szuprics Jenő gerjeni földbirtokos lebontott magtárából származik, amit juttatás címén kapott meg az egyházközség a Megyei Földrendező hivataltól 14 ezer forintért. Az építkezést az egyházmegyei támogatások mellett jórészt a hívek adományai tették lehetővé.
“A háromhajós templom homlokzatát a három karcsú, félköríves árkád és a fölötte lévő rózsaablak határozza meg. A szélfogóhoz baloldalon támaszkodik a harangtorony, mely a téglány alaprajzú templom hosszanti oldalába simul. Rajta egymás fölött két kis körablak, míg a hosszanti falakat öt pár keskeny félköríves ablak osztja. Az oldalhajókat öt, pillérre támaszkodó, félköríves árkád választja el a festetlen főhajótól. Félköríves a diadalív is, és a két oldalán keskeny ablakok megvilágította, s kissé megemelt szentély alaprajza is.”
“Az építkezés során néhány ponton változtattak az eredeti elképzeléseken. Elhagyták például a keresztet a nagy rózsaablak közepéből, továbbá leegyszerűsítették a bejárat melletti kis rózsaablakokat és a kapukat, a kóruskorlát áttört helyett tömör falú lett, és elmaradt a szószék is. Ezek az apró módosítások azonban sajnos épp a finom részleteitől fosztották meg a templomot. A mai sárga, kőporos épületről így kívülről nem sejthető, hogy a szerény külső nagyvonalú, izgalmas fényhatásokkal élő belső teret és elegáns kialakítású szentélyt takar.” — olvashatjuk Lantos Edit művészettörténész tanulmányában.
Gerjen
Hort
A templomtoronyban két harang lakik. Az 1922-ben, Szlezák László műhelyében készült közel kilenc mázsás nagyharang korábban a háborúban megsérült budavári Mária Magdolna-templom harangja volt, és 1951-ben az angyalföldi fémgyűjtő telepről, a gerjeni Községi Tanács javaslatára került egyházközségi tulajdonba. A mintegy 70 kg-os kisharangot 1938-ban vásárolták.
A vörös márvány oltárt 1965-ben készítette Marschal Ádám mágocsi kőfaragó. Ez volt az első szembenmisézős oltár az egyházmegyében.
A templom kegyszobra Fatimából érkezett, 1978-ban áldotta meg a faddi plébános.
Az 1950-es évek elejétől Mária-zarándoklatok indultak a gerjeni templomhoz, mely ma is a közép-európai Mária-út egyik kegyhelye.
