Sorozatunk korábbi részeiben Kenessey Albert gyermekkoráról, diákéveiről, tengeri utazásairól és hazai hajós pályafutásáról írtunk. Láthattuk, hogy Kenessey nemcsak tanúja volt mindazoknak a társadalmi és gazdasági változásoknak, melyek a 19. századot átformálták, hanem a maga módján és a maga szakterületén igyekezett részt is venni az átalakulásban. Hitt a fejlődésben, akár hajóskapitányként akár publicistaként tevékenykedett, és optimizmusa életének utolsó évtizedében sem hagyta el, amikor iskolát alapított vagy amikor tudományos kutatásokat végzett. Ebben az írásunkban a pedagógus és a tudós Kenessey Albertről lesz szó. A pedagógus (1868—1874) “A hajózási

Ha csak pár szóban kellene válaszolni a kérdésre, hogy ki volt Kenessey Albert, azt mondanánk, hogy ő volt az első hajózási szakember Magyarországon. Viszonylag sokat írt, és szinte minden írásában a gőzhajózással kapcsolatos dolgokkal foglalkozott. Mint ahogy ő fogalmaz: “mint szénégető a tőkéket, én mindig csak a hajókat nézem”. A különböző folyóiratokban megjelent cikkei és tudományos dolgozatai képet adnak a közlekedésügy akkori helyzetéről, a magyarországi gőzhajózás kialakulásáról és fejlődéséről, a problémákról, nehézségekről, az elért eredményekről és a megoldandó feladatokról egyaránt. Sorozatunknak következő részeiben Kenessey

Mint írásunk előző részeiből kiderült, Kenessey Albertnek mozgalmas gyermek- és ifjúkora volt. Az igazán eseménydús időszak azonban csak ezután következett: a 18 éves ifjú — ahogy ő fogalmaz — “hajóra kapott”, s ezt követően életének nagy részét ilyen-olyan hajó fedélzetén töltötte. A 19. század közepének társadalmi-gazdasági változásai a közlekedésre, ezen belül a hajózásra is hatással voltak. Fejlődésnek indult a magyar tengerpart, folyóinkon is megjelentek az első gőzhajók. Volt közben egy szabadságharc is, de ez is csak megakasztani tudta a változást, megakadályozni nem. E