Gerjen középkori temploma
Gerjen első templomáról kevés adatunk van. Nem maradt fenn róla részletes rajz vagy leírás, az épületből nem maradt egy tégla sem. Írásunkban megpróbáljuk összefoglalni mindazt, amit településünk középkori templomáról tudni lehet.
A kezdetek és a korai református idők
A gerjeni középkori templom építésének pontos ideje homályba vész, és arról is csak feltételezéseink vannak, hogy hogyan nézett ki. Azonban az biztos, hogy a 17. század elején már jelentős egyházi élet zajlott a faluban. Egy 1626-os feljegyzés már említi a gerjeni református lelkészt, ami arra utal, hogy ekkorra már létrejött egy református közösség, s nagy valószínűséggel saját templommal is rendelkeztek.
A 16-17. századi falusi templomok építésére jellemző volt az egyszerűség és a helyi anyagok felhasználása. Ezek a templomok gyakran földből, vályogból vagy sárral tapasztott vesszőfonatból (paticsfal) készültek. Nem voltak díszes építmények, inkább egy nagyobb lakóházra vagy pajtára hasonlítottak, és többnyire helyi mesterek irányítása alatt épültek. Valószínű, hogy a gerjeni templom is hasonlóan szerény, de a célnak tökéletesen megfelelő épület volt.
Az 1686-ban, a török ellen vonuló császári sereg útját ábrázoló térképlapok egyikén egy Gerjenről készült vázlatos rajz is fennmaradt. Ez a korabeli ábrázolás rendkívül értékes információt szolgáltat: látható rajta a település egyszerű kerítéssel körülvett, torony nélküli temploma is. Ez megerősíti, hogy a török hódoltság idején is volt temploma Gerjennek, és azt is megmutatja, hogy kinézete meglehetősen puritán volt. A 17. század végétől, az ellenreformáció idején a katolikus Habsburgok erőszakkal léptek fel a más felekezetűekkel szemben, elvették templomaikat és üldözték lelkészeiket. Ez a nehéz időszak a gerjeni református közösséget is érintette. Azonban I. Károly 1731-es rendelete valamelyest enyhített a helyzeten, megszüntette az üldöztetést és megengedte a szabad vallásgyakorlást, bár szigorúan magán és nem hivatalos keretek között. A protestánsok ekkor még a helyi katolikus plébános felügyelete alá tartoztak, és számos korlátozással kellett szembesülniük. Ebben az időben vegyes házasságok csak katolikus pap előtt köttethettek, és állami hivatalt is csak katolikusok viselhettek.
Az 1733-as plébánia-összeírás szerint a falu szélén lévő régi templomot helyreállították és nádtetővel fedték be. Az összeírás a karóból készült kerítést is említi, amelyen belül temetkeztek. Ez a tény is rávilágít a korabeli templomok egyszerűségére és arra, hogy a temetkezési hely gyakran közvetlenül a templomudvaron volt.
A 18. század közepére a helyzet jelentősen javult. Egy 1752-ből származó jelentés, amely a dunaföldvári járás református templomainak állapotát írja össze, azt mondja Gerjenről: „emberemlékezet óta áll a kőből épített templom, melynek fedele a Rákóczi-korban elpusztult, a háború befejezése után tetejét megcsináltatták, s 1752-ben csak kisebb javítást igényelt.” Ez a dokumentum azt bizonyítja, hogy a falunak ekkor már kőből épült temploma volt, ami jelentős előrelépést jelentett a korábbi, valószínűleg vályogból készült épülethez képest. A közösség erejét mutatja, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején elszenvedett pusztításokat követően újjáépítették és továbbra is használták templomukat.
A gerjeni ótemplom felújítása és felszentelése
A 18. század második felében a helyi református gyülekezet tovább erősödött. 1774-ben engedélyt kértek oratóriumuk (imaházuk) bővítésére és helyreállítására. A gerjeni Ófalu templomára vonatkozó kevés dokumentum közül talán az egyik legérdekesebb az a beszámoló, mely a templom felújítását és felszentelését kérelmező és engedélyező levelezést mutatja be. (A Ráday Levéltár gyűjteményében található latin szöveget Darvas Mátyás fordításában közöljük.)
„1774-ben a helyi iskolaigazgató s egyben jegyző, Lukáts János a templom kibővítését és felújítását célzó kérelmet fogalmazott meg, melyet Vajda György esküdt kíséretében benyújtott ő császári felségének, II. Józsefnek, amikor az Magyarország Dunán inneni részeit látogatva Csámpa pusztai pihenőhelyén tartózkodott. Szövege a következő volt:
Szentséges császár, felséges uralkodó! Hogy az e Tolna vármegyében fekvő Gerjen községben mennyire megnövekedett a helvét hitvallásúak lélekszáma, az kiderül az általános népszámlálás adataiból. Mivel e növekedés miatt templomunk befogadóképessége már nem elegendő, térden állva és könyörögve kérjük szentséges Felségetektől, hogy méltóztasson minket, nyomorultakat templomunk tartós anyagokkal való kibővítésével és felújításával megvigasztalni. Szentséges nevetek örökös tisztelői és leghűségesebb alattvalói: a helvét hitvallású gerjeniek.
A következő választ kapták, mégpedig a Királyi Helytartótanácstól Tolna vármegyéhez érkezett leirat formájában:
Tolna vármegye nagyméltóságú, főtisztelendő, tekintetes és nagyságos, továbbá nemes és nemzetes urainak, a fő- és alispánnak, bíráinak és esküdtjeinek, és Tolna vármegye főpapjainak, báróinak, mágnásainak és nemesei egész közösségének, engedelmes urainknak! Jelen, másolatban csatolt kérelemből bővebben értesülhetnek arról Uraságaitok, hogy az e Tolna vármegyében fekvő Gerjen község helvét hitvallású lakosai mi módon kérelmezték, hogy templomukat tartós anyagokból kibővíthessék és felújíthassák. E Királyi Helytartótanács ezt a kérelmet ő szentséges Felsége azon kegyes parancsával küldi át Uraságaitoknak, hogy az egyházmegye emberének jelenlétében folytassanak le vizsgálatot a templom jelenlegi állapotáról, a felújítás és bővítés szükségességéről, továbbá az oda járók lélekszámáról, az építkezéshez szükséges tőkéről, illetve a templom számadásait megvizsgálva és összesítve a szükséges módon állapítsák meg, reális-e ez az igény; ám éberen őrködjenek azon, nehogy esetleg titokban már előzetes gyűjtés induljon e célra, vagy másképp eshessen meg valamiféle csalárdság; végül pedig az elvégzett vizsgálatról a király számára készített jelentésüket küldjék meg ide. Kelt a Magyar Királyi Helytartótanács 1774. szeptember 9-én megtartott ülésén. Említett Uraságaitok jóakaró és legszolgálatkészebb hívei, Csáki János, Kulenyi Ferenc.
E királyi leiratnak megfelelően az elvégzett vizsgálatról az alábbi jelentést küldték a magas Királyi Helytartótanácsnak:
Felséges urunk! A vármegyénkbeli Gerjen község helvét hitvallású lakosai azirányú kérelmének ügyében, hogy templomukat tartós anyagokból kibővíthessék és felújíthassák, lefolytattuk a vizsgálatot, melyet ő királyi Felsége kegyes rendelete előírt nekünk a Magyar Királyi Helytartótanács tavaly szeptember 9-ei, 3957. ügyiratszámú, másolatban megküldött leiratában. A vizsgálatot a vármegye szolgabírája egy esküdtet maga mellé véve, az egyházmegye emberének jelenlétében folytatta le, melyről az építész kért rajzát és a költségtervezetet a mai napon kaptuk meg, és ezekhez a kérésnek megfelelően csatolva alázatosan elküldjük a magas Királyi Helytartótanácsnak saját jelentésünket is. Eszerint pedig e község mostani állapotán felül, úgy tűnik, további népességnövekedést be sem tudna fogadni, mivel vizek által körülzárt helyen fekszik; a mostani templom kövekből és tartós anyagokból épült falait pedig jelenlegi állapotukban meghagyva véleményünk szerint hosszában legfeljebb két öllel, magasságában egy öllel lehet bővíteni. Maradunk Kegyességetek és kegyetek legalázatosabb hívei állandó szolgálatkészséggel! Bonyhád községben az Úr 1775. évében, március 9-én megtartott általános közgyűlésünkön. Kiadta jobbaházai Dőry János, tekintetes Tolna vármegye jegyzője.
Azt, hogy a tekintetes vármegye e jelentésére milyen királyi rendelet érkezett a tekintetes vármegyéhez, nem közölték velünk, hogy ide feljegyezhessük; ám hogy nekünk igen kedvező volt, azt ragyogóan tanúsítja hatása, azaz templomunknak a tekintetes vármegye jelentése szerinti kibővítése és felújítása.
E döntés értelmében a templomot már a következő, azaz 1776-ik évben elkezdték a meglevő anyagokból, azaz égetett téglából felújítani és kibővíteni, amit 1777-ben fejeztek be, és még ugyanabban az évben november 25-én felekezetünk szertartása szerint felszenteltek. Ennek alkalmából lelkészünk, a nemes Regétzi István úr a 27. zsoltár 4. verse alapján mondott prédikációt; a szent keresztséget Csehújvári Sándor, a paksi egyház lelkésze szolgáltatta ki, majd Ötvös R. István, a dunaszentgyörgyi református egyház lelkésze mondta a másik igehirdetést.”
A valódi áttörést II. József 1781-es Türelmi rendelete hozta el, amely engedélyezte a szabad vallásgyakorlást és a templomépítést a más felekezetűek számára. Az okirat 1786-os kiegészítése pedig különösen fontos volt a protestánsok számára, mivel kimondta, hogy a református templomoknak is lehetett tornyuk és harangjuk.
Ezt a lehetőséget a gerjeni gyülekezet azonnal megragadta. 1790 áprilisában lett harangja a gyülekezetnek, amelyet feltehetően egy fából ácsolt haranglábon szólaltattak meg a templom udvarán. Még ugyanabban az évben, 1790 októberében, megépült a templomtorony is, ami a közösség látható szimbólumává vált, és jelezte az addigi elnyomás végét.
A régi templom utolsó évei
Az Ófalu 1844-es pusztító tűzvésze, amely szinte teljesen felemésztette a települést, a templomot is érintette. Bár csodával határos módon nem pusztult el teljesen, helyre kellett állítani. A gerjeni református közösség még 1873-ig, az új, mai templomuk elkészültéig használta ezt a régi épületet. Ekkor végleg átadták a múltnak, de története, mely a középkortól egészen a 19. századig ível, ma is emlékeztet minket a régi gerjeniek kitartására és hitbéli erejére.
