Hungarikum, tolnaikum, gerjenikum
2012-ben a nemzeti értékek gyűjtéséről, nyilvántartásáról és megóvásuk szükségességéről rendelkező hungarikum-törvényt ellenszavazat nélkül hozta meg az akkori országgyűlés. Teljes volt az egyetértés abban, hogy az új jogszabálynak két haszna biztosan lesz: egyrészt az értékek számbavétele és közzététele képes erősíteni a nemzeti önérzetet, másrészt kiválóan alkalmas arra, hogy segítségével a külföldiek számára is színes és vonzó Magyarország-képet alakítsunk ki. Így vált például a tokaji aszú, a kalocsai paprika, a matyó hímzés, a hortobágyi puszta vagy a busójárás nemzeti büszkeséggé és egyúttal az országreklám elemévé.
A nemzeti értékek gyűjtésének alapelve az alulról építkezés. Hungarikumokat a Magyar Értéktár kiemelkedő nemzeti értékei közül válogatnak, oda pedig főként a megyei értéktárakból kerülnek be arra érdemesnek tartott értékek. A Tolna Megyei Értéktár jelenleg 461 megyei értéket tart nyilván, köztük olyan különlegességekkel – tolnaikumokkal –, mint például a gemenci erdő, a sárköz népművészete, a szekszárdi borok, a simontornyai vár, vagy a györkönyi pincefalu. A törekvés szemmel láthatóan itt is kettős: egyrészt valamiféle megyei identitás kialakítása a cél, másrészt pedig a megye népszerűsítése az itt fellelhető kulturális és természeti kincsek bemutatása révén.
Azt még az értékgyűjtés mostani rendszerének kritikusai is elismerik, hogy a szabályozás legfőbb erénye a már említett alulról építkezés, az tehát, hogy nem felülről mondja meg egy minisztériumi vagy szakmai bizottság, hogy mi érték, és mi nem az, hanem alulról, a lakosság felől indul el a folyamat: nemzeti értékké nyilvánításra bárki tehet javaslatot. Ezt az indoklással kiegészített javaslatot a települési értéktárbizottság vitatja meg, és fogadja el. Első lépésként tehát a települések hozzák létre a maguk értéktárait, és a települési értékek közül kerülhet be néhány a megyei értéktárba, innen a nemzeti értéktárba, és így tovább. Tolna megyében jelenleg 69 településen alakult értéktárbizottság, melyekben összesen ezernél is több helyi értéket tartanak nyilván. Templomok, kastélyok, középületek és parasztházak (épített környezet), művészi vagy tudományos életművek (kulturális örökség), erdők, rétek, parkok és vízpartok (természeti környezet) mellett olyan értékek kerültek ilyen nyilvántartásba, mint például a bogyiszlói paprikatermesztés, a tolnai Csili-csepp vagy a paksi siller (agrár- és élelmiszergazdaság), a tamási vagy a gunarasi gyógyvíz (egészség és életmód), a szekszárdi Szent László-híd és a tolnai Selyemgyár (ipari és műszaki megoldások), a paksi olimpikonok teljesítménye (sport) vagy a dunaföldvári vásár (turizmus és vendéglátás).
Gerjenben 2021. decemberében született önkormányzati határozat a települési értéktár létrehozásáról, és arról, hogy a bizottsági teendők ellátásával, a gyűjtéssel és az adminisztrációval járó feladatokkal az önkormányzat a Gerjen Jövőjéért Alapítványt bízza meg. Célunk nem más, mint hogy összegyűjtsük és bemutassuk falunk értékeit, szépségeit, nevezetességeit, remélve, hogy közben megtudunk róluk ezt-azt. Aztán pedig majd büszkélkedhetünk kicsit magunk és mások előtt is azzal, amink van.
Arra kérünk tehát minden Olvasót, ha van ötlete, hogy mi kerüljön bele a települési értéktárba, azt írja meg nekünk a gja@7134.hu emailcímre. Üzenetét, hozzászólását, véleményét elküldheti a Gerjen Jövőjéért Alapítvány Facebook-oldalán is, vagy honlapunkon, a 7134.hu-n is. Várjuk tehát a javaslatokat: miből legyen gerjenikum?