Ki volt Kenessey Albert? (3.)
Mint írásunk előző részeiből kiderült, Kenessey Albertnek mozgalmas gyermek- és ifjúkora volt. Az igazán eseménydús időszak azonban csak ezután következett: a 18 éves ifjú — ahogy ő fogalmaz — “hajóra kapott”, s ezt követően életének nagy részét ilyen-olyan hajó fedélzetén töltötte. A 19. század közepének társadalmi-gazdasági változásai a közlekedésre, ezen belül a hajózásra is hatással voltak. Fejlődésnek indult a magyar tengerpart, folyóinkon is megjelentek az első gőzhajók. Volt közben egy szabadságharc is, de ez is csak megakasztani tudta a változást, megakadályozni nem. E reformoknak Kenessey Albert nemcsak tanúja, de részese is volt: sorozatunk harmadik részében ezekből az eseményekből villantunk fel néhányat.
Giovannino R. (1847)
“Bizonyítványa birtokában, mint kadét, majd írnok, a Giovannino R. briggel körbeutazta a Fekete-, a Földközi-tengert, és az Atlanti-óceán nyugati partvidékét. 1848 február végétől az Osztrák Lloyd állományában szolgált III. tisztként a Kübeck gőzösön.”
(Ákos György — Horváth József, 2007)
Kenessey 1846 októberétől 1847 februárjáig volt a fiumei tengerésziskola, a Nautica tanulója. Vizsgái letétele után, néhány hónap múlva, május elején indult első tengeri útjára, a Giovannino R. nevű kétárbócos vitorlással. Elsőként Konstantinápolyba hajóztak, majd Málta, Gibraltár és Írország érintésével Londonba. Innen visszautaztak Konstantinápolyba, és egy Odesszai kitérő után indultak hazafelé. A hajó december végén érkezett meg Triesztbe. Fiumei tartózkodásáról és tengeri útjairól részletesen ír az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található naplójában.
A napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös Bécsi Kongresszus egyik fő célja Európa politikai és területi viszonyainak rendezése volt. Olyan értelemben mindenképpen eredményes megállapodás született, hogy az ekkor rögzített határok az 1. világháborúig szinte változatlanok maradtak. Egyfajta unió jött ekkor létre, melyet végső soron a békére, az együttműködésre és a fejlődésre való törekvés jellemzett. A 19. század közepének Európájában az országhatárok is szinte csak jelképesek voltak, az utazók, a kereskedők, a munkavállalók gyakorlatilag bárhova mehettek. Ez a turizmus kialakulásának, és ezzel együtt a modern utazási irodalom első felvirágzásának az időszaka is. Magyarországon az útleírások divatját Széchenyi István és Wesselényi Miklós teremtette meg, aztán a 30-as évektől kezdve — eleinte folyóiratokban, majd könyvként kiadva — sorra jelennek meg a nagyhatású naplók és útirajzok, melyek többségét bizonyára Kenessey is olvasta, és mintául is szolgáltak számára.
“E kis munka célja a tengerészséget, és némely eddigi utazóink által érintetlen vidékeket ismertetni, s ezek által tanulságos olvasmányul szolgálni.” — kezdődik Kenessey útinaplója. A mű 26 beszámolóból — “levélből” — áll, az első 1846. őszhó (október) 6-án, az utolsó 1848. nyárutó (augusztus) 17-én íródott. Az első hat levél Fiumét, a tengerésziskolát mutatja be, a következő kilenc az első útról, az ezt követő kettő Triesztről, s az utolsó kilenc a második útról tudósít.
Kenessey nem csak a tájat írja le, érzékletes képet kíván nyújtani az egyes országok intézményeiről, gazdaságáról, szokásairól, az ott élők öltözködéséről, nyelvéről vagy ételeiről is. A leírásokat rendszerint különböző betétek tarkítják: anekdotikus jelenetek, mitológiai történetek, irodalmi utalások vagy tudományos elmélkedések. Mindeközben fontos szerepet kap a hajózási ismeretek részletezése, a hajó berendezésének, legénységének, a tengerészéletnek a bemutatása, a hajós mesterséghez tartozó érdekességeknek vagy a különös természeti jelenségeknek a tárgyalása.
Barone Kübeck (1848)
Kenessey Albert 1848 elején támogatásért folyamodik Széchenyi Istvánhoz: a trieszti székhelyű Lloyd egyik gőzhajójára szeretne felkerülni. A folyamodvány elérte célját, április 7-én indul második útjára, az 1842-ben épült, 230 tonna teherbírású, és egy 70 lóerős gőzgép által működtetett Barone Kübeck nevű gőzössel. A vitorlás és a gőzös között nagyjából akkora különbség lehetett akkoriban, mint mondjuk a szekér és a vonat között. Kenessey így ír erről: “A kapitány egy “előre” szavára hatalmas erővel indul meg a nagy alkotvány, midőn szélcsendben a vitorlások unalmasan egyhelyben állnak, vagy ha eső, villám s menydörgés közt zajgó hullámokkal küzdenek: a gőzös büszkén hasítja a vizet, s mint fészkébe igyekvő sas, szabadon csattogtatja szárnyait, lankadatlan erővel verdes kereke lapátjaival, míg célpontjára nem ér el.”
Körülhajózzák a Balkán-félszigetet, járnak Athénban, végigutazzák a görög szigettengert, majd a Fekete-tenger partvidékét és a Duna alsó szakaszát. Egy sztambuli állomást követően októberben érkeznek vissza Triesztbe. “Ez állomásból tért haza — olvassuk Szász Károly írásában —, rövid szabadságidőre, hazája, s nevelő apja látogatására. Emezt halva találta, hazáját a legnagyobb küzdelem kezdetén. Állomására visszatérnie akkor, midőn a hazának minden fiára szüksége volt, szégyen lett volna, s ő egy perczig sem tétovázott. Honvédnek állt be.”
A Mészáros hadigőzös, a Honvéd és a Perczel (1848–49)
“1848. évi november hóban tüzérhadnagygyá neveztetvén ki, parancsnok lett az első magyar hadihajón, 1849. évben már tüzérkapitánnyá lépett elő s ugyanazon év május havában a honvédelmi kormány megbízása folytán a Tiszán két hajót szerelt föl hadi szolgálatra s részt vett azokkal a csurogi ütközetben.”
(Vörös László, 1879)
Azzal kapcsolatban, hogy Kenessey Albert hol járt s mit csinált a szabadságharc idején, elég nagy a bizonytalanság. Egyrészt az életrajzírók közléseire vagyunk hagyatkozva, akik itt-ott talán túloznak, másrészt a levéltári adatokra, melyek pedig igencsak hiányosak. Egy hadtörténész, Urbán Aladár alaposan feldolgozta az első magyar hadigőzös történetét, és megállapítja, hogy a levéltári források nem támasztják alá azt, hogy Kenessey valaha is a Mészáros fedélzetére lépett volna. A hajóról azt kell tudni, hogy Széchenyi javaslatára 1848 júniusában vásárolta meg a magyar honvédelmi minisztérium, s felfegyverzése és a legénységének toborzása után július utolsó napjaiban kezdte meg működését. Néhány hónapig járőrözött a Dunán, komolyabb hadi eseményben nem vett részt. 1848 decemberében a Duna jegébe fagyott Pesten, s a fővárosba bevonuló osztrákok elfoglalták. Egy fennmaradt levél tanúsága szerint Kenessey 1848 októberében jelentkezett a Mészárosra, azonban neve a legénységi listákon egyszer sem szerepel.
Hasonló az ellentmondás a két tiszai gőzös, a Honvéd és a Perczel esetében is. A Honvédről tudjuk, hogy a Tiszán működő öt hadigőzös egyike volt, az is elképzelhető, hogy egy ideig Kenessey irányítása alatt állt. Perczel nevű hajóról azonban a fennmaradt források nem tesznek említést.
A csurgói csata 1849. május 6-án volt, Kenessey akár részt is vehetett benne, bár a nevét a források ezúttal sem említik. Az bizonyos, hogy — immár szárazföldi alakulatoknál — május végétől Nagyváradon, júliusban pedig Aradon volt tüzérparancsnok Kenessey Albert.
A kortárs biográfusok további állításait is nehéz adatokkal alátámasztani, ezért — jobb híján — elfogadjuk azokat. Kenessey — Beke ezredes tisztjeként — Dévánál tette le a fegyvert. Ezután osztrák fogságba került, “de innen egy orosz lovassági hadnagy segítségével, a kivel még Odessában ismerkedett meg, csakhamar kiszabadult”.
Kisfaludy (1852)
“Egyébiránt, mi a Kisfaludy gőzösöni utazást illeti: az a legkényelmesebb, s minden veszély nélküli. A szolgálat rajta a legkielégítőbb, a személyzet ügyes, szakértő; s így mi kívánni való sem marad fenn. A társaság csak örvendhet, hogy a derék, tanult Kenessey Albertet kapitányul megnyerheté hajójára.” (Roboz István, 1852)
A hazai közlekedés fejlesztésében Széchenyi Istvánnak elévülhetetlen érdemei vannak. Nemcsak a Duna és a Tisza szabályozásában és a folyami gőzhajóforgalom megindításában volt nagy szerepe, de a balatoni gőzhajózás megteremtése is részben az ő nevéhez fűződik.
Az első balatoni gőzhajó nevét a “Balaton szerelmeséről”, Kisfaludy Károlyról kapta. A hajótestet az óbudai hajógyárban építették, gőzgépét Angliából hozatták, az összeszerelést Balatonfüreden végezték. Első útjára 1846. szeptember 21-én, Széchenyi 55. születésnapján indult.
Üzemelt a szabadságharc éveiben is, de 1849 után csak árut szállított, a személyforgalom 1852-ben indult meg újra. Legtöbb utasa a korban népszerű üdülőhelynek, a füredi fürdőnek a vendégei közül került ki. 1887-ig volt forgalomban.
Kenessey Albert 1852 májusának elején lett a Kisfaludy gőzös kapitánya. Éppen ezen a nyáron tette első magyarországi körútját Ferenc József császár. Útba ejtette Füredet is, ahova Keszthelyről a Kisfaludy gőzössel érkezett meg június 29-én. Bizonyára találkozott Kenesseyvel is, a hajó akkori kapitányával, bár erről nem maradtak fenn feljegyzések.
Érdekes dokumentuma Kenesseynek a Kisfaludy fedélzetén töltött időszakáról az az 1852. szeptemberében kelt levele, melynek címzettje az egykori iskolatárs, aki ekkor már híres festő: Orlai Petrics Soma. “Mintegy 60-szor szántottam fel Balaton vizét kelettől nyugati végéig és vissza, — és ennyiszer gyönyörködtem a természet bőkezűségében, mellyel e vidéket annyi széppel ruházta fel, hogy tán messze földön egen újra nem. A somogyi részen gazdag síkságai, a zalain bőtermő hegyei, ezen kívül a sok bazalt magánálló szirtek s az ezekeni várak, és az egésznek oly bűvös elhelyezése, melyet mesterség soha nem utánozhat: végtelen élvezetet nyújtanak nagy változatosságukkal” — írja Kenessey. Ír a nehézségekről is, panaszolva azt, hogy a Kisfaludy jövője egyelőre még bizonytalan: “Egy nem messze jövendőre vagyunk vállalatunkkal biztosítva, ha a váratlan nem segít. Jelenleg a magas kormány fölszólította a társaságot, hogy neki Zalából Somogyba át köveket szállítson, és mivel nagy mennyiségről van szó, ez egy kicsit kecsegtet bennünket a hajó és költségei beszerezhetésével.” E bizonytalan jövő lehetett az oka a Kisfaludyról való távozásának is, mint ahogy Roboz István tudósításából is megtudhatjuk: “A Kisfaludy gőzös a Balatonon a folyó nyár s ősz elején alig keresett annyit, hogy a rajta elégett ölfa, néha kőszén, s a személyzet havi fizetését pótolta volna. […] Most a gőzös már rég a füredi partokon pihen, s kapitánya — mi jövőt sem remélve — a dunai gőzhajózási hivatalnál jár folyamodványával, hogy alkalmaztassák.”
Kapcsolódó tartalom:
