Widget Image

Civil szervezetünk fő feladatának tekinti a közművelődési- kulturális projektjeket, oktatást, szociális ügyeket, természetvédelemet, illetve az kulturális értékek megőrzését a településünkön. Oldalunkon tájékozódhat aktuális tevékenységeinkről, elérheti a helytörténeti kutatás dokumentumainkat, ismerkedhet az építészeti örökségünkkel és természeti értékeinkkel cikkek formájában.

KAPCSOLATFELVÉTEL


    Kérem, bizonyítsa, hogy nem robot. Válassza ki a teherautót.

    Gerjen Jövőjéért Alapítvány

    Blog

    Ki volt Kenessey Albert? (1.)

    2000-ben, amikor a gerjeni általános iskola felvette Kenessey Albert nevét, bizonyára sokakban megfogalmazódott a kérdés: végül is kicsoda az a Kenessey Albert? Legtöbben akkor hallottuk először ezt a nevet. Aki tájékozódni kívánt, az némi utánajárással kiderítette, hogy Kenessey Albert nem volt se uralkodó, se forradalmár, se nagy költő, se híres művész: egyszerű gőzhajókapitány volt. Írt néhány cikket, értekezést és könyvet a gőzhajózásról, ezek az írások viszonylag ismertté tették a nevét, elismerésképpen aztán állást ajánlottak neki a Közlekedési Minisztériumban, sőt, még a Magyar Tudományos Akadémia is beválasztotta tagjai közé. Kenessey Albert tehát legfőképpen tudós volt, ami szép és tiszteletre méltó dolog, ám nem gondolnánk, hogy egy tudós életútja és munkássága különösebben érdekes lenne. Írásunkban arra törekszünk, hogy színesítsük ezt a képet, s hogy bebizonyítsuk: Kenessey Albert mégiscsak egy érdekes, és korának, az eseménydús 19. századnak egyik sokoldalú és kiemelkedő képviselője volt. Cikksorozatunk első részében a Kenessey-családról és a kis Albert gyermekkoráról esik szó.

    Gerjen (1828)

    “Kenessey Albert 1828-ban, február 4-dikén született, Tolnamegye Gerjen községében, hol akkor atyja, Benő, falusi jegyzői hivatalt viselt”

    (Szász Károly, 1869)

    Gerjen 1828 körül.
    A kép forrása: hungaricana.hu

    Kezdjük azzal, hogy Gerjen 1828-ban a mai helyétől kicsit nyugatabbra, a mai Ófalu területén feküdt. Ekkor még a folyószabályozások és a töltésépítések előtt vagyunk, úgyhogy a település nem hogy messzebb volt a Dunától, mint ma, ellenkezőleg: valójában a Duna árterében terült el. Mégsem a víz pusztította el az akkori falut, hanem a tűz: 1844-ben porig égett. Az ezt követő években az akkori lakosok áttelepültek az átvágásokkal és gátakkal megzabolázott folyó partjára, a falu jelenlegi helyére, egykori lakóhelyük pedig végül teljesen elnéptelenedett. Az Ófalu helyén ma szántóföld van: Kenessey Albert szülőházát, vagy a templomot, ahol megkeresztelkedett, tehát ne is keressük.

    A Kenessey-családról azt olvassuk Nagy Ivánnak a magyarországi nemes családokat bemutató könyvében, hogy “a dunántúli kerület egyik ismertebb nevű régi nemes családja, kiterjedve vagy birtokolva Fejér, Győr, Somogy, Sopron, Veszprém stb. megyékben”. A jól csengő névvel együtt azonban nem minden esetben járt földbirtok: a mi Kenessey Albertünk is hivatalnokcsaládban született: nagyapja, Kenessey Dániel (1760—1820) Gyönkön volt uradalmi ispán, apja, Kenessey Benjámin (1798—1854) pedig gerjeni jegyzőként kezdte hivatali pályafutását, valószínűleg 1824-ben.

    Kenessey Benjámin 1826-ban vette feleségül Pauer (vagy Bauer, vagy Bajor) Katalint. Összesen 9 gyermekük született: Albert (1828), Eszter (1829), Ferenc (1830), Zsófia (1832), Mária (1835), Júlia (1837), Katalin (1841), és végül egy ikerpár: János és Zsófia (1844). Gerjenből 1830-ban költöztek el, az apáról annyit tudunk, hogy 1830 és 1835 között Kajdacson, 1835 és 1841 között Németkéren, 1842 és 1845 között pedig Nagydorogon volt jegyző.

    Minden cikk, megemlékezés, tanulmány, de a hivatalos iratok is egybehangzóan állítják: Kenessey Albert Gerjenben született 1828. február 4-én. Meglepődünk azonban, ha megkeressük a korabeli gerjeni anyakönyvi bejegyzést, eszerint ugyanis Kenessey Albert születésének napja február 2., a február 4. pedig a megkeresztelésének dátuma. Mindenesetre úgy tűnik, Kenessey úgy élte le az életét, hogy születésnapját minden évben február 4-én ünnepelte.

    Az 1828-as anyakönyvi bejegyzés.
    A kép forrása: genelaogia.blog.hu

    “Gerjent nemcsak gyakran járja, de károsan szaggatja is a Duna. Rég ideje, hogy panaszkodik, könyörög a helység mindenütt, hol segélyt remél, de azért egy töltésen kívül eddigelé semmi védelmet nem lelt.” — írja Kenessey Albert A magyar Duna és melléke című írásában, tudomásunk szerint az egyetlen helyen, ahol megemlíti szülőfaluját. Családjáról, szüleiről, testvéreiről nem írt soha semmit, gyermekkoráról sem, nem lepődhetünk meg tehát azon, hogy e települést is csak tárgyilagosan, érzelemmentesen említi. Hogy magában mit gondolt, miközben elhajózott Gerjen mellett, azt nem tudjuk.

    Csajág (1831)

    “A kis gyermeket atyja nővére, ki később Bencsik István csajági ref. lelkész neje lett, már három éves korában magához vette, s később egészen örökbe fogadta.”

    (A Hon, 1879)

    A Kenessey-család ősi birtoka, mint a nevükből is sejthető, a Balaton keleti partján, Balatonkenese környékén volt. Errefelé található Csajág is. A települést az 1830-as években mintegy kétezren lakják, lakossága református. Itt élt Kenessey Benjámin nővére, Zsófia (1826—1864). Korán megözvegyült, másodszor a helyi lelkésszel, Bencsik Istvánnal kötött házasságot.

    Kenessey Albert 1831-ben került Csajágra. Az már akkoriban sem volt szokványos dolog, hogy egy hároméves gyermeket átadnak a szülők a nagynéninek, az életrajzírók magyarázata (“szülőinek számos gyermek nevelése gondjaival kelletvén küzdeniük”) ezért némi kiegészítésre szorul.

    1831 nyarán söpört végig az országon a kolera. A betegség  kórokozója a fertőzött vízzel terjedt, s emiatt a járvány által leginkább sújtott területek egyike a épp Duna völgye volt. Aki csak tudott, igyekezett biztonságosabb országrészbe költözni, nem zárhatjuk ki tehát azt, hogy Kenessey Albertet szülei a kolera elől menekítették a Balaton partjára.

    A kolerától való félelem érthetővé teszi azt, hogy Kenessey Albert hogy került Csajágra, de hogy miért maradt ott, annak más oka volt. 200 évvel ezelőtt az örökbefogadás mindenekelőtt örökössé fogadást jelentett, és nem a kisgyerek megsegítése volt a célja, hanem a birtok és a vagyon egybentartása. “Általában persze maga a birtokos is a családjában akarta tartani a birtokot, ezért leggyakrabban a rokonok közül választott örököst: például valamelyik testvére fiát fogadta örökbe. Mivel az örökössé fogadás célja nem a gyerek felnevelésének biztosítása, illetve valamely érzelmi hiányérzet kielégítése volt, így nem kellett, hogy a gyermek árva vagy elhagyott legyen.” — írja erről Fónagy Zoltán. Ezt támasztja alá az is, hogy Kenessey Albert iskolai irataiban 1845-ig gondviselőként az apa van feltüntetve, az örökbe fogadás tehát ez után történhetett. Bencsik István neve először 1846-ban a debreceni kollégium osztályzati sorjegyzékében szerepel, hivatalosan ekkortól gyámja ő az ekkor már 18 éves fiatalembernek.

    Akárhogy is van, tény, hogy Kenessey Albert Csajágon nőtt fel. 1846-ban, amikor útra kel Fiuméba, s elkezdi írni a naplóját, így fogalmazott: “Mit éreztem (…) midőn hazámból kiléptem? (…) Ki hosszasan a morajos Balaton körül, s így Tihany láthatárában, északról egy, a Bakonytól védett csendes völgyben, gondos nevelők körül, s több jó ismerők s rokon keblek között élt, (…) s bizonytalan időre hazáját elhagyni indult: képzelhetitek, mit érezett.” Ez minden, amit Kenessey Albert gyermek- és ifjúkorának helyszíneiről fontosnak, közlésre méltónak talált.

    Kapcsolódó tartalom:

    Ki volt Kenessey Albert? (2.)

    Ki volt Kenessey Albert? (3.)

    Ki volt Kenessey Albert? (4.)

    2021.06.01.
    Értékek és értéktárak
    2021.12.25.
    Ki volt Kenessey Albert? (2.)

    Szóljon hozzá

    Az email címe nem lesz nyilvános.

    Weboldalunk bizonyos része sütiket alkalmaz. Az oldal további böngészésével Ön ezt elfogadottnak tekinti.
    Weboldalunk bizonyos része sütiket alkalmaz. Az oldal további böngészésével Ön ezt elfogadottnak tekinti.